Az elsősorban lelkészeknek és pedagógusoknak szóló továbbképzésnek három önálló témája van. Az első napon a szerepekre, elvárásokra helyezik a hangsúlyt, míg a második napon a segítő beszélgetésre térnek ki részletesen: a rogersi szemléleten keresztül tekintik át, hogyan jelenhet meg a segítő az életközegében. A harmadik nap a határokról szól majd. Mindegyik naphoz szimbólumokat kapcsoltak az előadók: az első az út és a híd, a második a segítő kéz, a harmadik nap pedig az ajtó, amit zárni-nyitni lehet.

Jakab-Szászi Andrea, a Református Pedagógiai Intézet kateketikai igazgató-helyettese szerdán délelőtt azokról az elvárásokról beszélt, amelyeket a pedagógusok és lelkészek felé megfogalmaznak: legyenek jó lelkigondozók, elfogadó attitűdjük, partneri viszonyra törekedjenek a munkatársaikkal, elköteleződött, megbízható, következetes emberek. Ha külön a lelkészre fókuszálunk, ezek azt elvárások merülnek fel: tökéletesen tükrözze vissza Isten kegyelmét, tudja az Isten szerinti helyes utat, legyen állandóan megbocsátó, rugalmas, mindig készen álljon a beszélgetésre, kiváló segítő legyen, aki határtalan személyiség. Az előadó arra biztatott mindenkit, hogy magában gondolja végig a saját szerepét, milyen elvárásokkal találkozik, hogyan kellene kezelnie azokat. Nem tökéletes sem a lelkész, sem a pedagógus, ismernünk kell határainkat!

Rácz Ervin, refszatmar.eu