„Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbeli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.” (21. kérdés–felelet)

Annyira szép és szabatos mondatok, hogy aligha lehet pontosabban megfogalmazni őket. Nem csak ismeret – szívbeli bizalom is.

A hit tehát bizalom is. Akkor működik, ha hiszel benne. Ha nem, akkor nem. Van egy meghatározó jelenet az Indiana Jones-sorozat utolsó, keresztes lovagos részében. A mindenre elszánt főhősnek három akadályt leküzdve kell eljutnia a barlangban őrzött kehelyig (szokásos jelenet), és a harmadik válaszutat a titkos, rejtjeles szöveg úgy adja meg, hogy a hit útja vagy az Isten útja. És Jones odaérkezik egy mély szakadékhoz, amely fölött nem látszik út, és átugrani sem lehet. De tovább kell mennie, nem állhat meg, apját megsebezték, meg kell mentenie. És lehetetlennek tűnik, hogy átkeljen: „Képtelenség, ezt nem ugorja át senki!” – fakad ki. Az útmutató könyvecskében benne van a kódolt szöveg is: a hit útja akkor működik, ha rálépsz erre az útra: „Csak ha el mer ugrani az oroszlán fejétől, bizonyítja érdemességét.” Akkor fogalmazza meg magának a főhős: „Hitből kell ugrani?” És amikor végül mégis megteszi, elmozdul, lép, akkor megérzi a talpa alatt az utat, a hidat. Úgy tűnt, hogy a semmibe lép, és lezuhan, de megszületik benne a bizalom, és nekivág. És talajt talál.

A hit is ilyen, rá kell lépni egy ismeretlen útra, hogy az ember elinduljon, és hogy az egész működjön. Sok más emberi viszonnyal is így vagyunk: a rokonaink, barátaink iránti érzéseinkkel is, de legfőképpen a szerelemmel kapcsolatban. A bizalom „mozgatja a szálakat” a mélyben. A külsődleges dolgok is fontosak, a körülmények is, de az igazi motiváció a bizalom a másik ember iránt, ami belül születik meg. Mely nem is nagyon írható le, fogalmazható meg. Nehéz megfogni.

Egyházunkban talán éppen az a baj, hogy szinte kizárólagosan az ismereten van a hangsúly. Pedig a bizalom éppen annyira fontos szerepet játszik az élet szinte minden területén. A kapcsolatokban meg kiváltképp.

Van a közlekedésben egy elv, amely nélkül nem működne még egy bonyolultnak tűnő, de tökéletesen vezérelt városközpont irányítása sem. Ez a „bizalmi elv”, mely alapján azt kell elsajátítani, hogy ha én betartom a szabályokat, mások is be fogják tartani. E nélkül még egy garázsból is nehéz kiállni, nem működne jóformán semmi, a legegyszerűbb kanyarodás, az elsőbbség megadása, egy előzés sem. Nem ülhetnénk kocsiba, ha folyton azt figyelnénk, hogy a másik megáll-e mögöttem a piros lámpánál, a szemben lévő nem jön-e át az én oldalamra, elférünk-e egymás mellett egy úton, valóban megáll-e a másik a stoptáblánál.

A hit egyik fontos oszlopa tehát a bizalom, melyet a Szentlélek ébreszt bennünk, méghozzá az evangélium által. S hogy működjön, azt kell felismerni, hogy ez mégiscsak egy lépés az ismeretlenbe, bátorság és döntés kell hozzá, és annak megértése, hogy kapcsolataink kialakításához nekünk kell lépnünk.

Bizalmat szavazol-e Istennek, a másiknak és magadnak?

Bölcsföldi András