A politikus, a közéleti szereplő, a vezető az, akinek mások, egy közösség bizalmat szavazott. Az kerül a vezetői székbe, akiben megbíznak a többiek. Aki a terület megbízottja. Érdemeik, képességeik, a hozzájuk fűzött remények alapján megérdemlik a bizalmat. S ők kinevezik bizalmi embereiket. Tiszta sor. De mi a bizalom?

Először is: méltatlanul elhanyagolt politikafilozófiai fogalom. Kevesebb, mint elvárás, de több, mint reménység, természete szerint olyan, mint a levegő – mindenütt jelenvaló, amivel keveset foglalkozunk, hacsak nem áll elő a bizalomvesztettség fojtogató légköre. Mert ahol nem bízhatsz, ott nem növekedhetsz, ott „leáll a sejtek közötti anyagcsere”.

A bizalom titokzatos dolog: addig működik, amíg olyan természetes, mint a levegő. Amint számítás részévé válik, felszámolja önmagát. Amikor nem több, mint ráhagyatkozás, akkor nem éri el célját. A ráhagyatkozás, az érdektelenség, a kapcsolat hiánya egyben szükségszerűen a bizalom hiánya is.

Ha gyanakszol a hatalmasokkal kapcsolatban, vagy ha csak fütyülsz rájuk, annyit tesz: nem kapcsolódsz. Nincs kapcsolat. A bizalom kapcsolat. A bizalom viszonyulás. Ahol ellenségesen viszonyulsz, vagy sehogy, ott nincs társadalom. Ahol nincs társadalom, ott nincs közélet. Ahol nincs legalább két fél, ott sosem lesz bizalom.

A bizalom ésszerűen vállalt kockázat. Abban bízom, akiről feltételezem, hogy kedvezően bánik majd velem. Nem rajongok érte, de nem is rettegek tőle. Bízom abban, hogy jóindulatúak irántam, hogy figyelembe veszik a javamat, ha döntésre kerül sor. Azonban vigyázat: a bizalom megszűnik, ha elkezdik feltárni. Üzletiesíteni. Ha azt mondom, bízom bennetek, ha aranytojást tojó tyúkot adtok.

A bizalom elsősorban a közösségvállaláshoz kapcsolódik. Erre igazságos Mátyás király a történelmi példa, aki súlyos adókat vetett ki, mégis a nép emlékezete szerint álruhában az emberek közt járt.

A bizalom törékeny. Hány és hány ország, birodalom hullott már szét atomjaira, amelyeket nem fűzött már össze a bizalom? Hogyan tett tönkre közösségeket idegen uralom, és szakított az uralommal járó szükséges széthullás kollaboránsokra és rendszerellenségekre? Ha szét akarsz verni egy közösséget, oszd meg, kivételezz egyesekkel, legyenek elvtelen talpnyalóid, ugrassz össze csoportokat, és ne engedd, hogy beszélgessenek egymással. Még a végén kapcsolódni kezdenek. Még a végén bízni kezdenek egymásban, valami érthetetlen és kockázatos okból. Inkább mondd nekik, hogy fütyüljenek a politikusokra, és igyekezzenek a közösségi erények helyett az egyénieket gyakorolni. Legyenek magányos hőseid, focicsapatod csupa csatárból, vagy csupa kapusból, az talán még jobb, és nem kell félned a közbizalomtól, a közbátorságtól sose.

Forradalmár akarsz lenni? Kapcsolódni, virágzó társadalomban élni? Akkor a legjobb út, ha szabaddá válsz a bizalomra. Ne mondd, hogy fölösleges.

Bagdán Zsuzsanna