Ha három mondatban kellene bemutatkoznod, mi lenne az?

Duncan Maclean vagyok, 20 éves, az Egyesült Államokból érkeztem, és az Amerikai Református Egyházat képviselem. A Középnyugaton nőttem fel, Grand Rapids-ben, Michigan államban. Egész életemben ott éltem, de majdnem felnőttként rájöttem, hogy szeretek utazni és annyit látni a világból, amennyi csak belefér.

Magyarország messze esik Grand Rapids-től.

Igazából most Németországból érkeztem, mivel ezen a nyáron kommunikációs gyakornokként Hannoverben dolgozom a Református Egyházak Világközösségénél.

Ez az első látogatásod Európában?

Nem, töltöttem már Franciaországban egy hónapot, de Skóciában és Angliában is jártam – igaz még fiatal koromban.

Vettél már részt ekkora ifjúsági találkozón, mint a Csillagpont?

Nem, nem is tudtam felmérni a méretét, mielőtt ideértem. A nyáron jártam a Kirchentagon Stuttgartban, és teljesen ledöbbentem, hogy lehetséges ilyen hatalmas keresztyén találkozót létrehozni Európában. Amikor meghallottam, hogy létezik ifjúsági találkozó is, az újabb döbbenet volt számomra.

Idén a Csillagpont a bizalomra összpontosít. Te miben bíztál, mit kapsz majd itt?

A Kirchentagon találkoztam Ódor Balázzsal, aki mesélt a Csillagpontról és meghívott, hogy képviseljem az egyházunkat és megismerjem Magyarországot. Mondtam, hogy örömmel jövök. Bizalommal jöttem ide, annak ellenére, hogy egy szót sem beszélek magyarul. Bíztam a szervezőkben, és eddig ez remekül bejött.

Az idejöveteledet a személyes érdeklődésed motiválta vagy inkább karrierlépésként láttad?

A kettő szerencsés egybeeséseként. Nem terveztem, de amikor adódott a lehetőség, örömmel vállaltam. Nagyszerű tapasztalat fiatalokkal találkozni, más ifjú keresztyénekkel megismerkedni, beszélgetni. Hogy ez pont a kommunikációs gyakornokságom idejére esett, azt külön áldott pillanatnak látom.

Másodjára említetted a kommunikáció szót. Terveid szerint ez lesz a hivatásod?

Kommunikációt tanulok a Hope Egyetemen, ebből szeretnék diplomázni, utána pedig újságíróként dolgozni. Hogy milyen orgánumban, azt még nem tudom, de írni szeretnék és történeteket elmesélni.

Az elmúlt két napban a bőrönd-hasonlat többször is felbukkant. Te mit hoztál ide és mit viszel magaddal?

Bizonytalansággal jöttem, mert nem igazán tudtam, mihez fogok itt kezdeni. Amikor megérkeztünk, két csodálatos napot töltöttünk Budapesten, ami teljesen váratlanul ért. A város elképesztően szép, azok az épületek, a Vár — egyszerűen nem tudtam, milyen országba érkezem. Az idejövetelemkor voltak halvány elképzeléseim arról, milyen is lesz egy keresztyén tábor, de ez sokkal jobb lett, mint amire számítottam. A Csillagpontról szélesebb látókörrel megyek el: sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, fiatal keresztyénekkel, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. A református világról is szélesebb képet viszek magammal. Nem gondoltam, hogy ilyen színes.

Mi az eddigi legjobb élményed a Csillagpontról?

A tegnap esti Mary Popkids-koncert remek volt. Napközben többen felhívták rá a figyelmünket, hogy egy népszerű együttest fogunk látni és hallani, de nem tudtuk, mit várjunk, nem tudtuk, milyen is a népszerű zene Magyarországon. Amikor odamentünk, tele volt a hely, rengetegen voltak – többségükkel nem tudok beszélni, de a zenekar és a zenéjük ereje, valamint az összetartozásunk által fantasztikusan éreztük magunkat.

Körösvölgyi Zoltán
Fotó: Bessenyey Bertalan