Pál Sándor még csupán néhány órája tért vissza legutóbbi kárpátaljai útjáról, mely során számos nélkülöző családhoz juttatott el a Szeretetszolgálat alapvető fontosságú élelmiszereket, ruhákat, tisztítószereket. Teszi ezt heti rendszerességgel, általában egy héten két-három alkalommal is. Mindezt a Szeretetszolgálat önkéntes vezetőjeként.

Mint mondja, önkéntes szolgálata 30-40 évvel ezelőtt kezdődött és azóta is töretlenül tart. A rendkívül aktív vezető elárulja, hogy akkor még nem tudta, hogy a segítő szolgálat során legalább annyit kap az ember, mint amennyit másoknak ad. Ma már nagyon is tudja. Lélekben gazdagodik tőle. De csak úgy lehet igazán adni, ha elfogadni is tud a segítő kéz. A Szeretetszolgálat ezért is különleges hely, ahol olyan misszió, segítő munka folyik, mely során maguk a segítők is egyre többek lesznek, nemcsak adnak, hanem kapnak is. Jelenleg a szervezet életében, munkájában kiemelkedően fontos a kárpátaljai krízis enyhítése, az ottaniak folyamatos segítése. Sokgyermekes, nehéz sorsú családokkal találkozik a kuratóriumi elnök útjain, olyan családokkal is, ahol az édesapa, a családfő katonának vonult be. Ezeket az utakat, ezeket a találkozásokat az Úr Isten vezéreli, mint ahogyan a szervezet életében betöltött önkéntes, odaadó szolgálatát is.

Szintén önkéntesként tagja a Szeretetszolgálat orvoscsoportjának Albert Tamás, aki immáron 27 éve dolgozik az Országos Mentőszolgálat kötelékében, oktat és egy helyi mentőállomást vezet. „Ki tudsz-e jönni néhány napra Haitire?” – így indult önkéntes szolgálata a szervezetnél. Igent mondott rá. Miután megérkeztek Haitire, megfordult vele a világ, átértékelődtek benne a dolgok, a problémák, a bajok. Azok a gondok, amelyek a mindennapokban körülveszik az embert, egyszer csak eltörpülnek, megszűnnek, és nincs más, csak a szolgálat, a segítségnyújtás, a gyógyítás. Önkéntes szolgálata során nemcsak szakmailag, hanem emberileg, hitében is folyamatosan sokat kap. Mint megfogalmazta: „Van még az emberben annyi fölös energia, hogy munkát, hivatást és családot félretéve tud elmenni és segíteni.”

Vad Lilla, az önkéntes programok igazgatója is arról számolt be a résztvevőknek, hogy egy-egy önkéntes program, megmozdulás után a visszajelzésekből, beszámolókból, a megküldött képekből mind-mind az önkéntességnek az emberek életében betöltött fontossága érződik. A segíteni vágyás alapvető emberi érzése. Nagyon sok önkéntes életében vízválasztó az önkéntes szolgálat, mind lelkileg, mind az életcélok tekintetében, mind hitben. Sokan ekkor találnak önmagukra, hivatásukra, Istentől rendelt életútjukra. Megtapasztalni azt, hogy sokkal többet kapunk azáltal, hogy egy kicsit adunk, valóban életet átformáló tapasztalat. Érdemes ezt minél ifjabb korban elkezdeni és megtapasztalni.

Szoták Orsolya
Fotók: Dimény András