Milyen jó hűvös van, itt maradok egy kicsit. Frissen főtt kávéillat, színkavalkád, a levegőben lógó esernyők, amik egy toronyra vannak erősítve. Arra a toronyra fel is lehetne mászni, időnként jó más nézőpontokat kipróbálni. Mit is mondott ma délelőtt Zoli? Isten is máshogy látja a világot felülről. Vajon milyen lehet az Egyetemista pont a torony tetejéről?
Mekkora emberforgatag, hosszan kígyózó sor a Cafe El Mondónál. Mosolygó arcok, kisebb-nagyobb csoportok gyűlnek össze a limonádéjukat szürcsölve és beszélgetnek. Itt mindenki boldog? Persze, hiszen már megkapták az „életmentő” kávéjukat. Abban a csoportban angolul beszélnek, ha jól hallom. Olvastam, hogy az angol nyelvű áhítat is itt volt reggel. Most már sajnálom, hogy nem tudtam felkelni. Ott egy kertitörpe közöttük! Jól hallom, hogy van neve is? Nem teljesen értem.
Mennyivel több minden látszik innen felülről! Lentről biztos, hogy nem láttam volna, ahogy a paraván mögött felnőttek változnak újra ovisokká. Mekkora ötlet! Akkor még tudtunk bízni. Talán többször kellene visszaemlékeznünk erre. Elengedve a hétköznapok felnőtt korlátait.
Pont alattam, a torony lábánál kávékóstoló. Micsoda? Tessék? Nem jó a kotyogós? Ha jól hallom, abban megég a kávé. Ennek jobb lesz utánanézni, majd ha lemászom. Jó, hogy holnap is lesz, akkor inkább a körben szeretnék ülni, hogy kóstolhassak is.
Vérpezsdítő zenét hallok. Ott valami készül. Egyre többen gyűlnek össze. Cigányzene, milyen temperamentumos! Táncolnak is rá. Ezt már én sem nézhetem a toronyból…
Feke Eszter, Neubauer Babett
Fotó: Dimény András
Hozzászólások