A harmadik teljes nap végén beszélgetünk. Bemutatnád magad három mondatban?

Elsőként is református keresztyén vagyok Litvániából, Biržai városából érkeztem, ami a litván református egyház központja — református keresztyén családba születtem és nőttem fel, a nagyszüleim nagyon mély hitű emberek, és mindezért nagyon hálás vagyok. Másodsorban egyetemista vagyok, angoltanárnak tanulok — ez is az önkéntes munkáimból ered, ahol a tanításban láttam meg a leendő hivatásomat. És még szeretek utazni, új helyeket megismerni — Magyarország volt az első külföldi ország, ahol jártam.

Ez a harmadik Csillagpontod.

Igen, itt voltam Tatán 2011-ben, amikor esett, és 2009-ben Fadd-Domboriban is. Sajnos az előző Csillagpontot Mezőtúron kihagytam. De már arról beszélünk a lányokkal, hogy jó lenne majd ismét visszajönni.

Mi az, ami visszahozott harmadjára?

Itt érezni lehet a református egyház szellemiségét. Odahaza kisebbségben vagyunk, különleges érzés, amikor idejön az ember és ráébred, hogy rengeteg református ember veszi körül: sok-sok fiatal, aki hitben erős, és hogy minden résztvevővel, köztük a nemzetközi csapattal is, közösek az értékeink.

Összevetve a három Csillagpontodat milyen különbséget látsz?

Amikor először jártam itt, a nemzetközi csoport sokkal kisebb volt. Nem emlékszem pontosan hányan voltunk, de most kábé harmincan, és új országokból is jöttek ezúttal. Jó érzés látni, hogy a hír terjed, és egyre többen jövünk.

A mostani találkozó központi témája a bizalom. Miben bíztál, amikor idejöttél, és miben bízol, amikor hazaindulsz?

Amint már említettem, vallásos családban nőttem fel, így mindig is bíztam Isten szándékában és a rám vonatkozó terveiben. Úgy érzem, ez vezetett ide engem. Nagyon tetszettek a beszélgetések, a kiscsoportok. Ennek a találkozónak szerintem ez az egyik erőssége, hogy megoszthatjuk a gondolatainkat, érzéseinket a kiscsoportokban. A programok is nagyon hasznosak voltak, és öröm megtapasztalni, hogy új gondolatok születnek, hogy tanulunk belőle.

Megszámoltad már hány új barátot szereztél?

Nem tudom megmondani pontosan, de biztos vagyok benne, hogy a találkozó végére sok új barátom lesz. Talán majd akkor tudok számot mondani, ha elkezdjük megosztani a fotóinkat, üzeneteket váltani egymással.

Visszatérő Csillagpontozóként magyar barátaid is vannak?

Igen, és nagyon örülök, hogy az előző találkozó után, tavaly nyáron Schmidt Zsuzsi eljött Litvániába. Elmentünk a fővárosba, Vilniusba és hozzánk, Biržaiba is. A nyári táborunkat is meglátogatta. Nagyon fontos számomra, hogy az egyházam és a hazám jó „nagykövete” legyek.

Mi lesz a következő „nagyköveti" megbízásod?

Igazából nem is a külföld. Odahaza sokat dolgozunk: önkénteskedem rendezvényeken, segítek vendégeket fogadni, akik ellátogatnak a zsinatunkra, a találkozóinkra, a megemlékezéseinkre, a jubileumi eseményeinkre. Az embernek a saját hazájában is nagykövetnek kell lennie.

Visszatérve a visszatérő hármas számra a történetedben: ha három kívánságod lehetne, mi lenne az?

Hazavinném ezt a hőséget, nálunk most esős az idő. Kapcsolatban szeretnék maradni azokkal, akikkel itt találkoztam. És hogy az itt tanultak megmaradjanak minden résztvevőben. Tudni valamit és megcselekedni, azt két különböző dolog — azt kívánom, hogy az itt megszerzett tudás az életünk részévé váljon.

Szöveg: Körösvölgyi Zoltán
Fotók: Bessenyey Bertalan