Miért bízunk? Megismerjük-e Istent személyesen? Sajátunkká válik-e az, amit megtapasztalunk belőle, megtanulunk róla? Isten mindig végtelenül szeret minket, bármit is teszünk, bármilyen lelkiállapotban vagyunk, ha hitehagyottnak is érezzük magunkat. Mi bízunk-e benne, hogy bármit tesz velünk, bármi történik az életünkben, Ő ugyanúgy szeret, mellettünk van? – ezek voltak a 2015-ös Csillagpont utolsó főelőadásának főbb gondolatai.
A bizalom halálugrásáról beszélt Mikló István Boldizsár a Csillagpont legforróbb napjának esti áhítatán, amelyen elhangzott: a bizalom nem ment meg minket a tűztől, de angyalt rendel mellénk a nehézségek idején.
A Csillagpont több mint két és félezer résztvevőjének nyüzsgésében sétálva nem meglepetés, ha angol, francia, német vagy éppen koreai szót hall az ember, hiszen nemzetközi résztvevők is csatlakoztak a táborozókhoz. Kerestünk egy csendes padot, hogy pár szót váltsunk Duncan Maclean-nel, aki az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Tatára.
„A csalódásaink olyanok, mint a stoptábla: megállítanak minket az útkereszteződésekben. Fájnak, megsebeznek, elbizonytalanítanak, mégis a barátainkká szelídülhetnek: hasznossá válnak számunkra” – mondta Sóskuti Zoltán a Csillagpont második főelőadásán.