„Ne felejtsd el, a tettek is képesek beszélni. Olyan korban élünk, amikor több tettre van szükség” – mondta a tanítványságról és a küldetésről Hajdú Szabolcs Koppány a Csillagpont záró istentiszteletén.
Az idei találkozón sok új Csillagpontozót üdvözölhettünk, de voltak valódi veteránok is, akik számára nem volt ismeretlen a református ifjúsági találkozó összetéveszthetetlen hangulata. A magyar ismétlőkhöz csatlakozott a nemzetközi résztvevők egyike: a Litvániából érkezett Inga Krisiukenaite-vel beszélgettünk, akinek ez a harmadik Csillagpontja.
Láttam már ezt a táncot nagyszínpadon. Gondoltam, mennyire csodálatos közeg a tánc, amelyben még az is szép lehet, amit csúnyának szoktam látni. Milyen kevés mozdulat kell hozzá, és milyen nagy méltóság. Meleg volt, rohantam, de értékeltem gondozó és gondozott produkcióját, noha nem vágott mellbe.
Hogyan lesz kínzó igyekezetünkből, magunkért váltságot adni kívánó törekvéseinkből bizalommal és örömmel adott hálaáldozat? Erről beszélt Molnár Sándor külső-kelenföldi lelkipásztor a Csillagpont harmadik estéjén.
Miért bízunk? Megismerjük-e Istent személyesen? Sajátunkká válik-e az, amit megtapasztalunk belőle, megtanulunk róla? Isten mindig végtelenül szeret minket, bármit is teszünk, bármilyen lelkiállapotban vagyunk, ha hitehagyottnak is érezzük magunkat. Mi bízunk-e benne, hogy bármit tesz velünk, bármi történik az életünkben, Ő ugyanúgy szeret, mellettünk van? – ezek voltak a 2015-ös Csillagpont utolsó főelőadásának főbb gondolatai.
A bizalom halálugrásáról beszélt Mikló István Boldizsár a Csillagpont legforróbb napjának esti áhítatán, amelyen elhangzott: a bizalom nem ment meg minket a tűztől, de angyalt rendel mellénk a nehézségek idején.