Koraestig több mint kétezerötszázan érkeztek meg a Csillagpontra. A sátrak felállítása után a legtöbben ásványvizes palackkal felszerelkezve – és a programfüzetben található térképet figyelve – a nyitó istentisztelet helyszíne felé vették az irányt, s hamar birtokba is vették a nagyszínpad előtt elterülő rétet.

A nagy meleg ellenére a fiatalok vidáman telepedtek le pokrócaikra, háromnegyed hétkor pedig, a Csillagpont Band színpadra lépésével, hivatalosan is kezdetét vette a találkozó. Az idén kizárólag hivatásos zenészekből álló csapat tagjai a fekete énekeskönyv átdolgozott énekeivel és jól ismert ifjúsági dallamokkal bíztatták éneklésre a hallgatóságot. Bemutatkoztak a Csillagpont hivatalos arcai is, Árvai Kata és Németh Tamás szívből köszöntötték az egybegyűlteket. A zene hamar megteremtette azt a semmivel sem összetéveszthető „csillagpontos hangulatot”, melytől a legtöbb résztvevő otthonosan kezdte érezni magát.

A nyitó istentiszteleten Hajdú Szabolcs Koppány a vízen járó Jézus történetén keresztül szólt a résztvevőkhöz. Az igehirdető rámutatott, hogy a ma embere minél többször bízza rá magát valaki másra, annál többször sérül, így végső soron egyre bizalmatlanabbá válik. „Azonban bizalom nélkül »csak a megszokott van«” – emelte ki a lovasberényi református lelkész, majd hozzátette, hogy a bizalom érdekes dolog, hiszen a tanítványok Jézus szavára, benne bízva indultak útnak a hajóval, mégis veszélybe kerültek. Abban egyetértettek a résztvevők, hogy sokkal méltóbb lett volna, ha nyugalomban, „a Hold halvány fényétől vezetve suhant volna át a hajó a túlsó partra”, de aki ehhez hasonló romantikus álmokba veti bizalmát, nem a valóságot látja.

„Mi hát a túlsó part? – tette fel a kérdést Szabolcs, amire a választ is megadta – Az a part nem csak az örökkévalóságot jelenti. A túlsó part az élet zsinórmértéke, ami itt a földön a mienk lehet. Az a hely ahol élsz, ahol megtapasztalhatod Jézus csodáit.”

Például a madarak sem tudják, mennyi veszélyt rejt a repülés, de ők mindennek ellenére mégis kilépnek a fészkükből, mert erre lettek teremtve. Az ember is erre lett teremtve. Erre a „mégis”-re. Hasonló ez ahhoz, mint amikor a klasszikus mesében a prérifarkas annyira üldözi a gyalogkakukkot, hogy sietségében nem veszi észre, amikor már a levegőben fut a szakadék fölött. Zuhanni azonban mindig csak akkor kezd, amikor rájön, hogy arra valójában nem is képes. Így volt ez Péterrel is, mikor süllyedni kezdett a tengeren járva és így van ez velünk is. – hozott példákat és vont párhuzamot Szabolcs, de hozzátette, hogy az ember képes ennél sokkal többé válni.

„Legyen a bizalom csodája a Csillagpont, ahol elengedjük az ismerőseink kezét és új ismerősöket szerzünk, hogy együtt tehessük meg a bizalom lépését!” – zárta végül mosolyogva gondolatait, melyek egytől egyig fontos üzenetet hordoztak.

Az egybegyűlteket az istentisztelet után szeretettel köszöntötte Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gerecsei Zsolt, a Tatai Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője. Mindketten hangsúlyozták, hogy szívből örülnek a rengeteg fiatalnak, akik eljöttek a Csillagpontra; Szabó István püspök úr pedig külön köszönetet mondott a szervezőknek és az önkénteseknek, akik a kezdeti nehézségek ellenére megszervezték a találkozót.

Hosszú és mozgalmas nap volt a kedd Tatán, de az istentiszteleten hallott gondolatok mélyen megérintették a résztvevőket. Mire a megnyitó véget ért, a lemenő nap különleges fényben fürösztötte a hallgatóságot, a nyár illata pedig úgy ölelte körül az edzőtábort, hogy mindenki megérezhesse: tagadhatatlanul elkezdődött a Csillagpont.

Farkas Zsuzsanna
Fotók: Dimény András, Budai Bori

Nézzétek vissza a nyitó áhítatot: