Miért bízunk? Megismerjük-e Istent személyesen? Sajátunkká válik-e az, amit megtapasztalunk belőle, megtanulunk róla? Isten mindig végtelenül szeret minket, bármit is teszünk, bármilyen lelkiállapotban vagyunk, ha hitehagyottnak is érezzük magunkat. Mi bízunk-e benne, hogy bármit tesz velünk, bármi történik az életünkben, Ő ugyanúgy szeret, mellettünk van? – ezek voltak a 2015-ös Csillagpont utolsó főelőadásának főbb gondolatai.
A bizalom halálugrásáról beszélt Mikló István Boldizsár a Csillagpont legforróbb napjának esti áhítatán, amelyen elhangzott: a bizalom nem ment meg minket a tűztől, de angyalt rendel mellénk a nehézségek idején.
„A csalódásaink olyanok, mint a stoptábla: megállítanak minket az útkereszteződésekben. Fájnak, megsebeznek, elbizonytalanítanak, mégis a barátainkká szelídülhetnek: hasznossá válnak számunkra” – mondta Sóskuti Zoltán a Csillagpont második főelőadásán.
A bizalmatlanság receptjével kezdte Zákeus történetéről szóló igehirdetését Szikszai Szabolcs a Csillagpont második estéjén: „Akinek fontos vagy, az keres téged. Aki látni akar, talál rád időt. Akinek kellesz, megtalál. A többi csak kifogás.” Ez a szöveg közkedvelt Facebookos életbölcsesség, amely sok lájkot kapott sokak üzenőfalán, amelyek látszólag összekötnek, gyakorlatilag elrejtenek egymás elől embereket. Elrejtenek, mert azt tanultuk, azt tanították és tanítják nekünk, hogy ne bízzunk senkiben.