Sugárzó napsütés fogadja már a reggeli órákban is a tatai edzőtáboron felállított nagyszínpadhoz érkezőket. „Mindenki keressen helyet magának az árnyékban!” – hangzik el az alkalom előtt a felhívás. Mindenki árnyékba húzódik, csak a színpadon lévő zenészek és később a főelőadó, Sóskuti Zoltán budapest-rákoskeresztúri lelkipásztor marad a napos színpadon. Sokan késve érkeznek, keresik a helyüket, de aztán csend lesz. Istenre figyelő pár másodperces csend. „Mondj egy mondatot Istennek, legyél őszinte, csak azt mondd neki, amit valójában gondolsz. Kamuzni nem ér!” – így szólt a kérés, mielőtt az előadás elkezdődött volna.

Elrontott bizalom

Annak a világnak az 1.0-s változata, amit Istentől kaptunk, a tökéletes bizalom megvalósulása volt. A kísértő ezt a bizalmat bontotta meg. Elhitette az emberrel, hogy egyedül önmagában bízhat. Így élünk ma is. Vágyunk a bizalomra, arra, hogy önmagunk legyünk, mégis folyamatosan takargatjuk magunkat, mert nem akarunk leégni mások előtt az iskolában, egyetemen, munkahelyen. Nem vagyunk tökéletesek, mégis eljátsszuk, hogy azok vagyunk – Sóskuti Zoltán mentorának, Kovács Endrének szavait idézve vonatkoztatta a keresztyénségre ezt a gondolatot – egy katolikus pap mondását: ideje lenne „megszoknunk egymás szagát”, mert a Mennyben is mind együtt leszünk. 

„Egy olyan egyházról álmodom, ahol nincsenek falak: ahol nem baj, ha valaki református, evangélikus, katolikus, baptista” – tette hozzá az előadó. Az édenkerti állapotban nem voltak falak ember és ember között. Ez pedig azon alapult, hogy ember és Isten között sem voltak falak, tökéletes bizalom volt a kapcsolatokban. A kísértés hatására azonban a bizalom helyét a tudás váltotta fel, az került a középpontba. Ha visszaáll a bizalmunk Istenben, a tudás már nem célja, hanem eszköze lesz az életünknek. Az Istennel való kapcsolat újra átveszi a központi szerepet – magyarázta a református lelkész.

Újabb fejlesztések

Kiben bízzak? Egyedül önmagamban bízhatom. De bízhatom önmagamban egyáltalán? – ezek a kérdések mind nagyon aktuálisak a Csillagpont célcsoportjának, a tinédzser és fiatalfelnőtt generációknak. Szívesen hallgatták az informatikai metaforára felfűzött előadást, amely nemcsak nekik, hanem mindenkinek, mindenkiről szólt.

„Miután az ember elvesztette az édenkerti, tökéletes bizalmát Istenben, létrejött a világ 2.0-s változata. Az Ószövetség ennek a változatnak egy frissítése volt, az emberek viszont folyamatosan elveszítik bizalmukat Istenben, egymásban” – mondta Sóskuti Zoltán. A horizontális síkon a bizalmatlanság összefügg a vertikális síkkal. Ha nem bízom Istenben, nem tudok megbízni másokban sem.

„Isten nem sértődik meg attól, hogy az emberek nem telepítik az új fejlesztéseket. Folyamatosan, megállás nélkül keres minket.” Bennünk pedig vágy van arra, hogy bízzunk benne. Bizalom nélkül nem működne a világ. A mindennapi életünkben annyi olyan helyzetbe kerülünk, ami bizalmon épül, pedig bele sem gondolunk, hogy megbízunk a buszsofőrben, a velünk szembejövő autósban. Tele van a világ bizalommal. Bennünk pedig ott a vágy, hogy bízzunk valakiben, valamiben.

A világ 2.2-es változata Jézus. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) – hangzik a színpadról, nemcsak egy felolvasott igeversként, hanem személyes hitvallásként is. Isten közel jön hozzánk, a rendelkezésünkre áll és arra hív, hogy bízzunk benne. Ő tudja pótolni a bennünk lévő hiányt.

Az előadás zárszavaként Sóskuti Zoltán arra biztatott mindenkit, hogy a Csillagponton erősítsék egymásban a bizalmat. „Abban különbözünk a nem hívőktől, hogy van kihez fordulnunk, nem vagyunk egyedül.” Személyesen te kiben, miben bízol?

Feke Eszter, képek: Rácz Ervin, Szabó Lóránt

Nézzétek vissza a főelőadást: