Az akadálymentesítésről általában az épített tér használatának fizikai megkönnyítése él az emberek fejében: rámpák kihelyezése, jeltolmács használata, Braille-írás alkalmazása a feliratozások során. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) akadálymentes programja éppen ezért különleges, ugyanis – a fizikai akadálymentesítésen túl – a 2014-ben indult programban résztvevő képzett szakemberek a fejekben végzik a valódi munkát. Az a cél, hogy nyitott, befogadó gyülekezetek alakuljanak, olyanok melyeknek a fogyatékkal élők is aktív, alkotó tagjaivá tudnak válni. Erről volt szó az Érzékenyítő ponton péntek délután.
Jelenleg tizenöt református gyülekezetben folyik mentorok segítségével közös gondolkodás (és munka) a gyülekezetek lelki akadálymentesítésével kapcsolatban. A program alapvetése, hogy a kétéves ciklus végére, a gyülekezetek mentorok nélkül is képesek legyenek tenni a fizikai-lelki akadálymentesítésért.
A programban résztvevő gyülekezetekben a célt elérendő számos népszerű módszerrel dolgoznak. Ezek között szerepel filmklubok szervezése, melyek középpontjában mindig testi és/vagy szellemi sérüléssel kapcsolatos mondanivaló áll; intézmények meglátogatása, ahol módjában áll a gyülekezetnek közvetlenül is találkozni, beszélgetni fogyatékkal élő testvéreikkel, illetve az intézmények lakóit is meginvitáljak egy-egy gyülekezeti látogatásra. Szemléletes és hatékony módja az érzékenyítésnek a vakvezető kutya, a közös alkalmak, Bibliaóra, alkotókör, és nem utolsó sorban a gyülekezeti tolerancianapok. Olyan alkalmak ezek, amikor az egészséges emberek is megtapasztalhatják, hogyan élik sérült társaik a mindennapokat, közelebb kerülnek hozzájuk, jobban megértik őket.
„Krisztus a jövő, fogyatékos testvéreinkkel együtt követjük Őt” – a református szakemberek, a programban résztvevő mentorok és érintettek alkotta munkacsoport egy dokumentumon dolgozik, mely az esélyegyenlőség és akadálymentesség isteni dimenziójára hívja fel a figyelmet. Ennek egyik alapvetése, hogy a gyülekezetek befogadják közösségükbe fogyatékossággal élő testvéreiket, minden eszközzel elhárítják az akadályokat az Ige befogadása elől. Mint az a Fekete Károly, tiszántúli református püspök által jegyzett, ősszel a Zsinat elé kerülő munkadokumentumban áll: Jézus Krisztus embert felemelő szeretete az alapja és táplálója azoknak a minőségi kapcsolatoknak, amelyek a fogyatékos embereknek és a nem fogyatékos embereknek kedvet adnak az élethez. Ez a Krisztus-követés válik áldássá ebben a világban.
Nincs tehát külön keskeny út fogyatékos és nem fogyatékos emberek számára: együtt, kézen fogva kell járnunk. A mi felelősségünk az, hogy egymásért tegyünk, hogy a nálunk gyengébbeknek segítsünk, igazi befogadó közösséget teremtve nekik.
Szoták Orsolya
Hozzászólások